Elérkeztünk a blog utolsó bejegyzéséhez. Tudom, soha nem mond, hogy soha, de mivel a gép nem egészen két nap múlva indul, így cím helytálló.

Mivel múlthéten nem írtam semmit, nem mintha kötelezve lettem volna, hogy írni kell, így most egy kicsit nagyobb intervallumot ölelek fel.

Egy kis hajózás céljából, elmentünk Parramattába, Március első vasárnapján. Az igazat megvalva tényleg csak a hajózás volt az élmény és az öböl ami szép lassan Parramatta folyóvá vált. Az út kb 1,5 óra volt oda, de a hely nem tartogatott semmi érdekeset. Habár a helyiek próbálják hírdetni a turisták előtt, hiszen mikor leszálltunk a helyi járatként üzemelő hajóról, a kijáratnál turista térképet osztogattak. Azért adtunk egy esélyt a helynek és körbe jártuk, de tényleg nem volt semmi látni való. Na jó, egy valami igen, de azt valahogy nem reklámozzák... Történt ugyanis, hogy ellátogattunk a helyi nagy parkba, ahol az egyik hídon átmenet különös látvány fogadott minket. Nem is vettük elsőre észre, de itt denevér termő fák vannak. Legalábbis úgy néznek ki a fákon lógó jószágok. Rengetek volt belőlük, ha az összes felszált volna, sötétség köszöntött volna a parkra. Az internet segítségével rá is kerestünk, hogy ez itt szokványos avagy sem és kiderült, hogy itt él egy kb. 16 000 egyedet számláló kolónia. Szerintem Batman is innen származik, habár ezt nem erősítette meg semmi :D.

Batmanland:

Remélem látni a képen, hogy mennyi van :)

A munkában is teltek múltak a napok, olyannyira, hogy az utolsó héten kezdet elfogyni a csapat. Majdnem minden nap volt egy-egy elköszönő ember. Nekem Péntek 13 volt az utolsó nap, de nem én vagyok az utolsó, ezen a héten még 3 ember képviseli a projektet cégen belül.

A hétvégére tervbe vettünk egy kis kirándulást a közeli Hunter Valley-be, ami a nevével ellentétben nem a vadászatról híres (legalább is manapság), hanem a kisebb, nagyobb még nagyobb borászatokról. Oda fele a látványosabb és egyben kanyargósabb utat választottuk, nem pedig az autópálya egyhangúságát. Mivel kitűzött célom volt, hogy a helyi borok némelyikét én is megkóstoljam, így örömmel sofőrködtem oda felé. Persze ennek több jó oldala is volt: 1. kanyargós, helyeként szerpentines út és egy A1-es 1,6-os kis Audi. Én rendkívül élveztem az utat :), főleg, hogy a kocsiban volt sport fokozat is, de még ez se kellett volna, mert a dupla DSG váltóval rendelkező kisautó tudta, hogy mit akar az ember mikor kicsit nagyobb erővel lenyomta a gázpedált ;). Nem mellesleg Mozartot idéző hangokat hallatott a motor.

Nem vetjük meg a bort, de arról fogalmunk se volt, hogy melyik a leghíresebb pincészet, mit érdemes meglátogatni. Szerencsére az ausztrál turista információs irodák elég segítőkészek, így egy kézírással és bekarikázott részekkel felturbózott térkép segítségével vágtunk neki a terült felderítésének. Szóval tanyáról tanyára vándorolva kerestük azt a helyet, ahol érdemes megkóstolni pár pohár bort. A küldetést siker koronázta, mert találtunk olyan helyeket ahol kellemesen el lehetett kortyolgatni a borokat. Haza fele már az autópálya mellett döntöttünk, a gyorsabb hazaérés érdekében.

Vasárnap a helyi Taronga Zoo meglátogatása volt napirenden. Természetesen Böcivel ismét a biciklit választottuk mint közlekedő eszközt, hiszen erre még nem jártunk. Az út hossza 6km, a térkép szerint, de ezt sikerült megnövelnünk, mert aznap valahogy mindig sikerült rossz irányba menni és a rossz irány általában párosult egy-két igencsak meredek emelkedő megmászásával. Volt olyan pillanat amikor már azt gondoltuk, hogy ennél jobban már nem szívathatjuk meg magunkat, pár perccel később pedig sikerült erre rácáfolni :). Végül is odaértünk, először a személyzeti bejáratot találva meg :)

Az állatkert az öböl egyik félszigetét, pontosabban annak csücskét foglalja el. Méretben kb. ugyanakkora, mint a budapesti állatkert, viszont dombos, mint Sydney úgy általában. A kilátás is pazar, íme egy kép:

Az állatkert szép, rendezett, de egyöntetű véleményünk az volt, hogy azért szegény állatoknak nincs sok helyük. Lehet az állatok fáradtak voltak, vagy csak egyszerűen lehangoltak, de az tény, hogy egy a vadonban több hektárnyi területet felügyelet alatt tartó oroszlán nem érzi jól magát egy 20mx20m-es területen. Mondjuk, itt nem veszélyeztetik őket orvvadászok… csak a hangos turisták. Azért készült pár kép az itt élő állatokról :), íme:

Vörös kenguru egy átmulatott este után

Egy éhes koala

Fotogén oroszlán

Sün szerű lény :)

Fotogén tigris

Hétfőn még meglátogattuk Sydney egyik legrégebbi részét a Rocks-ot. Szép helyen van, ahogy azt már írtam korábban, és ez nem is változott. A látogatás célja az egyik helyi kocsma volt, aminek a tetőteraszáról nagyon jó kilátás nyílik a város nevezetesebb részeire. A helyet én mutattam a többieknek, hiszen jártam már itt a céges búcsú sörözés alkalmával :) A képet nem én csináltam, az internetről való, de a kilátás az pont olyan.

Hát ennyi lett volna, remélem tetszett ;)