Az előző két hétvégéhez képest a soron következőt nem volt oly tartalmas, de azért sikerült jól elütni a rendelkezésre álló időt. Van, aki megverne, ha nem így tennék: D.

Szóval a szombati nap most kivételesen nem korán keléssel és utazással kezdődött, hanem egy sokáig alvós, nem sietünk sehova délelőttel. Meg azért a szállást is rendbe kellett szedni valahogy, mégse kollégium ez :).

Délutáni programnak egy kis tekerés volt betervezve, amolyan városnéző jellegű, de nem az úti könyvek által javasolt nevezetességek felé, hanem Sydney másik arcának a megismerése volt a cél. Azért azt leírom, hogy Sydney egy nagyváros (kb.5 millió ember él itt, az ausztrál lakosság mindegy bő egy hatoda) de a központi része viszonylag kis területen terül el, ott ahol a magas irodaépületek vannak.

Böcivel vágtunk neki az előre meg nem határozott útvonalnak, amolyan „menjünk arra” módszert használva. Első ami mindjárt fura volt, az, hogy a fékek fordítva vannak egy ausztrál biciklin mint nálunk, azaz a megszokott első fék kar, az itt a hátsó féket működteti… ezt azért sikerült hamar megszokni. Az alábbi térkép jól mutatja, hogy mi volt a kiindulás és a tervezett cél. jól mutatja, hogy mi volt a kiindulás és a tervezett cél.

Neki is indultunk tervezett célunk felé, majd 20 perc tekerés után döbbentünk rá, hogy még a félszigetről se sikerült kijutni :). Ennek egyik oka, hogy a várost itt nem vonalzóval rajzolták, a másik pedig, hogy itt nincs vízszintes … csak fel és le. Vannak olyan meredek utcák, hogy nem parkolnak autók… és utcák között olyan mély susnyával benőtt völgynek nevezett szakadékok, hogy a 80m légvonalbeli távolságot közel 200 lépcső le és meg mászása után tettük meg (számoltam). Ezek után arra jutottunk, hogy ha kell nem vágunk át ilyen „parkokon”.

Miközben tudatosan és össze-vissza tekeregtünk a város e részén jutottunk el ehhez a parkhoz, ami a maganemében egy gyöngyszem. Ez egy félsziget kis csücske is egyben, ahonnan az egyik irányba egy ilyen kilátás fogadott:

Majd nem egészen 20m-t sétálva a másik oldalhoz egy nagy tankert töltöttek meg folyékony arannyal.

Szóval kis hely, sok látni való. A látni valók sorát még a helyiek tetézték azzal, hogy szombat délután kijöttek a parkba, kiraktak egy aggregátort az egyik szikla mellé és elkezdtek sütögetni… csak úgy finoman, egy kis vacsi az estére :)

A célunk egy egyetem, vagy valami high school elérése volt, amit sikeresen abszolváltunk is. Az iskola parkjába is begurultunk (nyitva volt a kapu :) ). Mivel az öböl elég szabdalt, ezért nem várt minket váratlanul , hogy a sulinak van kikötője… de onnan a látvány a „szomszédokra” már Böci sokat látott szemét is csodálattal töltötte el… voltak ott kisebb házikók, amik igen csak rendbe vannak.Ha azt mondanák, hogy tessék, egyet választhatsz, nem biztos, hogy az ember lánya/fia hirtelen rá tudna az bökni, hogy melyiket szeretné :). 

Vissza fele, újra elütöttük az időt az emelkedők megmászásával. Sajnos nem tudom csatolni a térképet amely jól tükrözi, hogy itt nincs vízszintes szakasz...

Vasárnap egy kis „bush walk” volt betervezve a várostól északra. Mivel itt rengeteg a kisebb-nagyobb erdő/tájvédelmi terület ezért számos túra útvonal is van. Az egyiknek estünk neki, végleg sportossá téve a hétvégét. Megmondom kereken, nekem az első része annyira nem tetszet mert gyakorlatilag erdei utakon sétáltunk, nem volt semmi kalandos ösvény. Szerencsére a ~12km-es túra második fele már jobb volt ilyen szempontból. Az első részen mind a négyen egyet értettünk abban, hogy itt rengeteg hangya van, de tényleg és nagyobbak is az otthoniaknál, sőőőőt, ha melléjük lépsz, ugrasz, akkor nem fossa össze magát a félelemtől, hanem elkezd védekezni és mutogatja a csápjait. Agresszív kis dögök :).

Sok vízszintest a mai nap itinerje se tartogatott számunkra, de ezt mi nem tudtuk, így vagy másztunk a völgyekből, vagy ereszkedtünk a völgyekbe. Az egyik ilyen ereszkedés egy kis tóban pancsolással is kecsegtetett, de ez meghiúsult, mivel azon a szakaszon nem volt sok víz. Ha víz már nem is, de más felkeltette a figyelmünket. Még pedig ezek a kis rákok, amelyek egy kisebb seregben közlekedtek. Persze közeledtünkre mindjárt menekülőre fogták, majd ahol tudták beásták magukat a puha, iszapos talajba. Hobbi biológusok kedvéért álljon itt pár fotó eme kis teremtményekről :).

A rákok ki érdemelték „a mai nap látott legnagyobb különleges állat” címet is, igaz csak ideig, óráig. Történt ugyanis, hogy békés túránk során egy varánusz a frászt hozta ránk, mikor megilyedve, a túrista út melletti bozótból hirtelen felmászott egy fára. A nagy ilyedség utána pedig tökéletes fotó alanyként szolgált a kissé remegő kezű fotosoknak J.

A tura után sikeresen megérkeztünk az állomásra, ahol a menetrend szerint 50 perc várakozás várt ránk. Az időt kihasználva a csapat férfi tagjai felkerekedtek, hogy vadászanak pár üveg sört a szomjuságuk oltására. Úgy 500m megtétele után meg is találtuk a település egyetlen üzletét, ami olyan mindenes bolt volt. Pontosabban majdnem mindenes mert sört azt nem tartottak, sőt minden nemű alkohol tartalmú italtól tartózkodtak. Itt más a helyzet mint otthon, ahol azért könnyebb sörhöz jutni. Erre most mit mondjak: Magyarország én így szeretlek :D.