A mostani hétvége célja, az itteni Newcastle város meglátogatása és a környék felfedezése volt. Na de, előtte még volt egy péntek este amiről azért érdemes irnom pár sort.

Ugyanis péntek este kimentünk a hotel közelében található „kutya ügetőre” egy kis agár versenyt nézni. Mivel sose voltam még ilyen eseményen így vártam már a pénteket, hogy 10 dollár értékben fogadjak az egyik ebre :). Este negyed nyolckor indult az első futam amire fogadtunk is, de mivel semmit nem tudtunk az egészről, ezért a pultban ülő néni segítségét kértük, hogy egy gyorstalpalóban részesítsen már minket, miként működik ez a dolog. A kezdők szerencséje az nem jött be az első futamon, így megpróbálkoztunk egy másik taktikával míg Előd azon filózott, hogy melyik futamban melyik kutyára fogadjon. Az ő elve az volt, hogy a kutyák neve alapján dönti el kire fogad :). Az egyik futamban sikerült úgy fogadni, hogy majdnem nullára jött ki az aznapi eredmény, majd jött Előd, hogy kiválasztott két ebet akikre fogad, hogy ők jönnek be az első két helyre, mindezt név alapján. Mi ebben egy percig se hittünk :).  Pedig kellett volna, mert bejött a fogadás, így Előd majdnem 7-szeres pénzt nyert az első agárfutamán :). Nem hittünk a szemünknek, de Fortuna ma Előddel volt, aki felajánlotta, hogy a sört jótékonyságra fogja fordítani, azaz mindenkit meghív valami itókára :).

Egy-két kép az 520m-es ovál pályáról :)

Az ebek

Elérkezett a szombati nap és mi kora reggel utnak indultunk Newcastle-nek. Első btervezett program az egy kis gokartozás volt Newcastle-ben, egy szabadtéri pályán. Jó móka volt, körözni az aszfalt csíkon a gyors kis gokartokkal, de a pálya vonalvezetése miatt nem tudtuk kinyomni a szemüket. Az igazat megvallva, ha az 520m-es pályán az agarakkal kellett volna versenyeznünk, én inkább a kutyákra tettem volna :D.

Leizzadva, karokat elfárasztva indultunk be Nyúkászöl (by Böle) szívébe, ami elég kicsi a város méretéhez képest... hiába ez egy ipar város még működő iparral, olyannyira, hogy ez a föld első (vagy második?) legnagyobb kikőtője, ahol szénnel pakolják meg a ladikokat :).

Azért a várost, nem egy szennyezett levegőjű, romlot városnak kell elképzelni, főleg, ha ilyen szép partja van mint ez:

Az idő pont tökéletes volt arra, hogy az ember végig sétáljon a parton. Még csobanni is lehetett volna, de ezt nem engedték a mai nap cápa veszély miatt.

 A mérnök és a fel nem használt vert cölöp.

Mire visszaértünk a városba a nap is kisütött, így felbaktattunk a Fort Scratchely erődbe, ami a 2. Világháborúban telseített szolgálatot. Mostanság muzeumként és esküvők helyszínéül szolgál. Persze nem az ágyuk jelenléte vonza az embereket, hanem a kilátás az oceánra és a félszigetre :).

Utána még turista szemmel megnéztük a város és egyben New South Wales legrégebbi katedrálisát. Azt már megszoktuk, hogy a régi az itt mást jelent mint Euróbában, így nem is vártunk egy hű de régi épületet. Azért az épület rendbe van, egy 6.6-os földrengésen is átesett kb. 10 éve, aminek a nyomai nem látszanak mert az épületet megerősítették azóta. Akit érdekel annak majd elmondom hogyan, de most itt nem pazarlom rá a sorokat :).

Vasárnap. A nap fő látványoságga egy cápa park meglátogatása volt, de előtte Elődöt kiraktuk az oceán partra, mert ő nem mutatott nagy érdeklődést a ragadozók iránt. Majdnem mi se, mikor megláttuk az épületet amit kineveztek Cápaparknak... nagyjából egy nagy méretű pajtát kell elképzeni... a látvány le is törte a lelkesedésem, annyira, hogy majdnem vissza is fordultam, hogy „na ne vicceljünk”. Szerencsére nem így lett, hanem így: „ha már itt vagyunk nézzük meg, ha már itt vagyunk kérjünk olyan jegyet, hogy be lehet menni a cápák és ráják medencéjébe, ha már itt vagyunk etessük is meg őket”. Szóval beöltöztünk neoprén ruhába és már be is ültünk a „bébi” ráják medencéjébe kis nasival ellátni őket. Érdekes volt ott ülni és etetni a rájákat miközben ők meg ott uszkáltak körülötted és néha nem a bot végére felfüzött csalira haraptak rá, hanem az ember láb ujjára, még ugy is, hogy az spéci zokniban volt. Ezzel még nem ért véget a móka, mert a következő medencében egy 11 éves, kb. 3 méteres cápa volt, persze hálóval elválasztva tölünk. Pont egy ilyen:

A kép nem a medencében készült, ez a wikipediaról való :)

Azért, ha egy ilyen, hirtelen megjelenne mellettem az oceánban, akkor lehet meghűlne a vér az ereimben. Nem veszélyes az emberre, de ezt akkor nem hinném el :).

Következett egy nagyobb medence amiben 1-1,5 éves cápák és ráják voltak, őket lehetett megtapintani/simogatni. Persze az állatok se hülyék, tudták, hogy ha ember jön a vizbe, akkor ott kaja is lesz :). Az egyik rája ki is szúrt engem, mert mikor kaja volt nálam akkor mindig oda jött, majd később akkor is amikor nem. Állítolag hallják az amber szívverését és ennek az enyém szimpatikus volt.

A legnagyobb uszó dolog amivel találkoztunk az egy 350 kg-os rája volt, ami szintén tekintélyt parancsoló volt. Olyan mint egy szőnyeg a nappali közepén, csak a vízben van és mozog. A tapintása kissé nyálkás, mert a bőre külső rétege alkoholt tartalmaz...nem kell örülni, olyan mint a körömlakk lemosó :).

A cápakaland után kilátogattunk egy közeli parta, hogy kihasználjuk a jó idő adta lehetőséget. Így fedeztük fel Anna Bay-t, ott is a Birubi beach-et ami elég lenyűgőző egy hely. Az egyik oldalon ott az oceán a másikon, meg a homok dűnék. Érdekes látvány, mintha sivatagba lenne az ember... és ezt a helyiek kis is használják, mert szerveznek tevegelést, quad-os túrát ill. homok szörfölést. Mi pedig a hullámokat választottuk :).

Érdekes köpös állat.

Mivel lassan közelget a nap vége mi ismét kocsiba pattantunk, hogy elkezdjük bő kétórás utunkat Sydney felé.