Hát igen, már eltelt egy hét :)
A közlekedés itt picit máshogy működik, azon túl, hogy ők (is) a rossz oldalon vezetnek :). Szóval itt a piros villog nem a zöld, figyelmeztetve a gyalogosokat. Na, de nem is ez az érdekes, hanem, hogy itt nincs 2heti, havi, stb. bérlet. Itt van egy kártya, amire annyi pénzt töltesz fel amennyit akarsz és azt kell csippantgatni. Egy 12 megállónyi út busszal az kb. 3 dollár. Viszont vasárnap akárhova, akármivel megy az ember maximum csak 2,5 dollárt fizet. Ez tök jó, mert így a város felfedezhető a helyi BKV-val, bagóért :). Így el is mentem az egyik kollégával Watson Bay-re szétnézni. Mivel Sydney egy nagy öbölben van ezért a leggyorsabb módja a városban való utazásnak, persze ha mód van rá, a ferry,azaz a komphajó, de nevezhetnénk vízi busznak is. Több fajta van, mi ilyen sportautó szerűvel mentünk ami hű volt a kinézetéhez mert ezek aztán csak úgy süvítenek a vízen. Az ember csak azt veszi észre, hogy ez még mindig gyorsul, még mindig :).
Azért itt (is) meg kell fizetni, ha az ember jó kilátású lakást szeretne, nem is kicsit.
Itt például Ausztrália miniszterelnökének a szomszédjai lehetünk (a félsziget végén a zöld susnyába van a háza), vagy ha picit arrébb veszünk lakást, akkor csak annyit mondhatunk el, hogy vele egy utcában lakunk. Igaz, hogy a főváros nem Sydney, de Canberra annyira unalmas a helyiek szerint, hogy mikor a parlament „nem üzemel” az elnök Sydneyben található otthon. Hiába a nem mindennapi szomszédság, de mégse ez a legdrágább hely, hanem ez a kis félsziget:
Itt nem álltunk meg, mert sok látni való nincs, pontosabban innen van látnivaló. Hogy miért is ez a legdrágább azt a következő kép fogja elárulni…
… hát ezért. Felkelsz reggel, oda sétálsz a terasz ajtóhoz és megnézed megvan-e még az operaház a Harbour Bridge-dzsel :)
A Watson bay-re nem pazarolok sok karaktereket, az elhelyezkedése mondjuk nem rossz, de nekem nem igazán jött be. A kilátás szép a városra, rendben is van a környék, de nagyjából ennyi.
Sydney legrégibb negyede a „The Rocks” a Harbour Bridge lábánál. A Harbour Bidge maga meg ér egy pár oldalt ezért, talán jobb ha a google-t választják az érdeklődők. Én csak annyit mondok (kicsit elfogultan mint építőmérnök), hogy lenyűgöző. Ez a híd tényleg óriási, nem csak nagynak tűnik, hanem az is.
Ebben a negyedben találhatóak a legrégebbi ausztrál épületek is, így a kocsmák azzal versengenek, hogy melyik a legrégebbi. E komoly kérdésnek utána kellett járni, így csak sikerült betévedni pár vendéglátóhelységbe.
Ez a kép a Lord Nelson Hotel kocsmájában készült. Szépen berendezett kis hely egyedül a sarokban lévő lcd TV log ki az összhangból. Amúgy a söreik nem rosszak, kicsit hajaznak az angol sörökre ízben, de mit is várjunk egy olyan országtól, ami 110 éve még gyarmat volt :). Mondjuk annak jó nagy. Azért hősiesen sikerült meglátogatni egy pár helyet és megkóstolni az itt sör névvel ellátott nedűket.
Csak a városnézés kedvéért, és mert hajózni milyen jó, a haza fele utat is vízen tettük meg. Finoman fogalmazva se ez volt a legrövidebb út, amit egy percig se bántam, mert a város este is szép. Ezt a következő képek kellően be is fogják bizonyítani, max. a fotóst lehet sydney :D.
