A múlthét munka szempontjából elég kemény volt, hiszen pénteken leadás volt, és mint általában, az utolsó hét mindig durvább. Így a hétvégére, ahol vasárnap már az ősz első napja, nem terveztünk semmi egetverő kirándulást vagy komolyabb túrázást, de mivel nem tudok a seggemen ülni, a most már kisebb hotel szobában így azért akad némi írni való is :).

Először is át kellett cuccolni egy másik hotelbe, mert ott ahol majd két hónapot töltöttem márciusra már nem volt hely. Eddig egy elég nagy szobákkal rendelkező apartman hotelben tengettük napjainkat, de ez most megváltozott, mert egy kisebb, 1 heti nyaralásra kiváló, szobában kell meghúzni magamat. Az eddig megszokott luxus, mint mosógép, tányér, evőeszköz, stb. nincs. Azért nem estem kétségbe, mégis rendelkezem kollégista múlttal, így már hajtogattam magamnak evőeszközt meg tányért egy nagyobb joghurtos dobozból :).

Szombatra, egy újabb part meglátogatása volt a cél, ami, mondjuk úgy, a város szívében található, Balmoral beach. Itt nincsenek nagy hullámok, így úszni is lehet, és minden közel van, de tényleg. Böcivel a bicajra, mint közlekedési eszközre szavaztunk, a többiek pedig busszal abszolválták a mindössze 6 km-es távolságot. Szóval neki vágtunk az útnak a „kb. arra” útirány megválasztásával. A környék elég szép, de a „miért is jó biciklizni Sydney-ben” kérdésre, erről a napról nekem más fog eszembe jutni, mert megláttuk ezt a gyönyörűséget:

Igen, pont a kocsihoz öltöztem :)

Érdemes egy pillantást vetni a váltóra is.

 Igen, ez csak egy kék autó... de annál is több, ha ez az ember kedvenc kocsija gyerekkora óta és eddig csak képen látta (igen, az oldtimer shown se volt ott, amibe január elején futottunk bele). Hát, gyakorlatilag „beszkenneltük” a telefonok segítségével, így otthon 3D-ben ki tudjuk nyomtatni :D. Szép egy járgány az tuti, de a legmeglepőbb nem az volt, hogy itt áll egy ilyen, hanem, hogy benne van a kulcs...

Ez az élmény nekem annyira nagy volt, hogy szegény Balmoral beach szépsége nem tudta überelni, pedig szép volt. Sőt, egyedül, vad nyulakat is láttam a sziklák között, amit a többiek természetesen nem hittek el. Szerintük biztos megártott az ebéd :)

Ha az ebédnek nem is, de a vacsorának lett volna esélye, mert meglátogattuk a Hurricane nevezetű éttermet, ami arról híres, hogy nagyon, de nagyon jól csinálják a steaket. Ezt a tényt csak megerősíteni tudom, mert tényleg nagyon finom volt. Íme egykép, hogy milyen is volt a terülj-terülj asztalunk.

Igen, az ott egy 1kg-os.

Vasárnap ismét Manly felé vettük az irányt. Cél ismét egy kis strandolás volt, de előtte egy kis kirándulás a North Head-nél. A környezet, itt is olyan bozótos mint máshol a környéken rengeteg pókkal fűszerezve. Íme, egy szép példány közvetlen közelről:

és egy művészi kép

Na, de nem a pókok miatt érdemes ide kilátogatni, hiszen itt olyan kilátás fogadja az egyszerű halandót, hogy azt nehéz szavakkal megfogalmazni J. Megpróbálnám, ha lenne tehetségem hozzá, de sajnos nincs :).

Ugye, hogy nem lehet :)

A strandra igyekezve belebotlottunk egy tanítási intézménybe, ami elég tip-top állapotban van. Ez valami manager képző, aminek a tandíja nem lehet kicsi, ha ilyen állapotban van az épület.

A strandolás viszont elmaradt, az időjárás közbeszólt, fekete felhőket terelve az égboltra, amiből pár perc múlva el is kezdet esni az égi áldás. Ezt természetesen a többi ember is érzékelte, így mindenki elkezdett vonulni a komp állomás felé. A rossz időnek és a tömegnek köszönhetően a 2. nagyobb turnussal sikerült a várakozási zónába bekerülni, ahol a tömeg tapssal és üdvrivalgással ünnepelte a komp megérkeztét. Azért ennyire nem volt krízis helyzet J, de legalább gyorsabban telt meg a komp.