Az elmúlt hét/hétvége nem volt oly mozgalmas, hogy arról ódákat lehessen zengeni. Hiába, itt vagyok majd két hónapja és újdonság varázsa már nem olyan mikor megérkeztem. Ami, tegyük hozzá, teljesen természetes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt aztán már nincs semmi érdekesség, csak annyit, hogy hiába szép hely mondjuk a Darling Harbour, már nem tud, úgy lenyűgözni, mint amikor először láttam, főleg, hogy minden reggel át megyek rakta, pontosabban keresztül a Pyrmont bridge rendeltetésszerű használatával :).

E kis bevezető nem csak „karakter pazarlásként” szolgált, hanem annak magyarázatául is, hogy hiába fedezünk fel számunkra még ismeretlen partszakaszokat, már egyik se tud úgy lenyűgözni… azaz, nem azt mondja az ember, mikor megpillantja, hogy azta qva, csak annyit, hogy ez is szép. Én először a Coogee beach-et pillantottam meg, és így az éget bele a retinámba. Ez így van rendjén, és az is, hogy azért nem adjuk fel az új helyek felfedezését :).

Vasárnap ki is néztünk egy helyet, név szerint a Palm beach-et, ami a szállásunktól csak röpke 2 órára volt, busszal. Oda fele, elég unalmas volt az út, ami a visszaútról már nem volt elmondható, de erről később. Szóval 2 óra út után más igencsak éhesen érkeztünk meg a tett helyre, ahol pont valami ifjúsági szörfverseny zajlott, annak is a vége, szóval remek alkalom, hogy békésen harapjunk valamit. Csak hogy, hol?? Mert itt, nem igen volt erre alkalmas vendéglátóhelység (nem kocsmára gondolok és nem is egy több csillagos étteremre, csak valami ételt adó egységre, hangsúlyozom ételt adó :)). Mert amit találtunk az a 100% mirelit hamburger megtestesítője volt, és csak azért ettük, mert nem nagyon volt más… Ami azért tényleg más volt itt, mint az eddig látott partokon az a homok színe és a szemcsék nagysága. Szinileg vöröses volt és szemcsék durvábbak, nagyobbak, na de hagyjuk is abba a homok talajfizikai elemzését, nem építkezni jöttünk ide :). Íme két kép ami szemlélteti a partot.

Panoráma 

Teljesen egyetértek, ha ez lenne az első amit láttam volna, leesett volna az álam ;)

Ugye, itt kint a sima közért az nem árul sör nevű üdítő italt. Alkoholt csak az arra szakosodott, írhatom nyugodtan szaküzletek árulnak. Az egyik ilyen hálózat Liqourland név alatt fut amit magyarosan úgy fordítanék, hogy Szeszföld :D. Éttermek és bárok szoktak még értékesíteni, de ilyen a Palm beachen nincs, így max a strandolok hűtő táskájában lehetett volna találni. Ilyen viszontagságok ellenére azért sikerült jól eltölteni a vasárnap délutánt :).

Akárhogy is osztottunk, szoroztunk a vissza út is majd két óra buszozást ígért de mint említettem, ez nem volt unalmas. Kezdésnek egy vagy két szülinapi buliból szabadult emberke emelte a busz hangulatát és itt most, ne egy 18. születásnap vendégseregére gondoljunk, hanem egy már az 5. x-en túljáró ünnepelt vendégeire. Az álltaluk biztosított hangulatnak és Előd „jó gyerek vagyok és szeretem a sört”, mosolyának hála egy jéghideg sörrel gazdagodtunk, amit a következő megállónál leszállva el is fogyasztottunk. A leszállásnak nem csak a zajongó tömegtől való megszabadulás volt a célja, hanem az Avalon Beach megtekintése, tényleg csak a megtekintése, mert már este hét fele járt az idő és a szél is életre kelt.

 Így nap lementében azért van egy hangulata. Lehet irigyelni az ausztrálokat. A lakosság kb. 25 millió fő, aminek a 90-95%-a az oceán parton él :)

Visszafelé még belefutottunk egy eléggé ittas társaságba és mivel már sötét is volt, rögtön egy pesti éjszakai busz hangulata lett a járatnak. Az utasok szerencséjére 8 megálló múlva leszálltak, így a kalandjárat jelző is lekerült a buszról, pedig az önjelölt énekes feltett szándéka az lehetett, hogy addig énekel, míg el nem megy a hangja :D. Ezt már sose tudjuk meg. Ezután a maradék 5 megálló már nem volt izgalmas, de legalább hamarabb elrepült az a bő másfél óra :).