Múlt héten a kollégák kivittek egy krikett meccsre. Az ok az volt, hogy Sydney játszott Adelaide ellen, illetve, hogy ez egy tök jó alkalom, hogy nekem mint krikett szűznek megmutassák/elmagyarázzák, hogy mi is ez. Szóval egy 3 órás gyorstalpaló után most már tudom, hogy 3 fajta krikett van, mi egy rövidített meccsre mentünk ki( a teljesség kedvéért a rendes az 5 napos, ahol naponta 6 órát játszanak). Rengeteg szabálya van a játéknak, de ebbe ne is menjünk bele, mert mindenki csak elunná magát. Nekem az jött lett, hogy érdekes játék, csak rohadt hosszú, és elég unalmas.

Csütörtökön elmentünk a többiekkel kajálni. Ez mondjuk nem újdonság, általában mindig csoportosan megyünk, mikor hányan. Mondták, hogy tudnak valami jó kínait a környéken, menjünk, próbáljuk ki. Mivel nem vagyok semmi jónak az elrontója, így válaszom rögtön egy igen volt. Az, hogy itt kicsit kell sétálni egy-egy jó helyhez nem volt újdonság, az viszont már annál inkább, hogy egy kínai étterembe tértünk be, nem pedig egy otthoni fajta, "kícsít csípősz, ötszá, elviszed" helyre :). Az egész onnan indult ki, hogy az egyik kolléga el akart menni egy jó kínaiba, de itt egyet se ismert. Tony barátunk, aki történetesen a főnököm, ekte ausztrál, rögtön jelezte, hogy ő tud egy frankó helyet. No de visszakanyarodva az étterembe. A kiszolgálás itt úgy megy, hogy kiskocsikon tolják körbe a kaját és ha neked tetszetős van akkor csak megállítod a "kocsist" és kérsz egyet a tologatótól, aki kapásból már többet helyezne az asztalra :). Majd nyom egy pecsétet az asztalon található majdani számlára, hogy ő ide lerakott ebből, ennyit és gurul tovább. Az étkek, melyek 20%-ról sejtem, hogy mi volt nagyon finomak voltak, le a kalappal, teljesen más íz világ.

Szombaton a Blue Mountans helyet sikerült meglátogatni, ami itt Sydney közelében az egyik fő látványosság. Itt egy kicsit máshogy működik a dolog, mert nem magas hegyekre kell számítani, hanem mély „szakadékokra”, igazából olyan kanyon jellegű a dolog, csak tele van növénnyel. Úgy vágtam neki az egész kirándulásnak, hogy egy deka útikönyvet vagy netes cikket se olvastam el róla. Gondoltam, majd ott meglátom, hogy milyen ez a hely… Hát, elég durva. Ezt természetesen nem tudom szavakkal leírni, ezért álljon itt pár kép, ami megpróbálja visszaadni a látványt :).

Igen, azon a vasúton jöttünk le, ami helyenként közel függőleges volt! 

Ezek a képek, mondjuk úgy, hogy a központi részen készültek, ahol sok (3 db) felvonó, meg más köteles szerkezet van. Utána jött a nap fő attrakciója egy 3-4 órás túra, amihez át kellett gurulni egy 12km-re levő másik turista ponthoz. Na, de hogy, hű legyek a cselekmény időrendiségéhez, miután elindultunk, hogy kikecmeregjünk a „faluból” észrevettünk, egy gyönyörű, régi oldtimer autót, majd még egyet, és még egyet, majd jött az „álljunk meg már lefotózni őket” sóhaj mindenkiből. Megálltunk és akkor vettük észre, hogy egy oldtimer utcai kiállításba futottunk bele. Na, azon nyomban bevetettük magunkat a tömegbe, mint kisgyerek a játék boltba J. Rengeteg, sok szép, óriási, lenyűgöző és olyan autó volt, amit eddig csak képen, vagy dokumentum filmben, vagy a Keresztapában láttam, de nem élőben. Hihetetlen volt, most már leesett, hogy milyen lehetett a virágzó detroiti autóipar.

Céges autó, én vezetek :D

Na, de visszakanyarodva a természethez. A túra szép helyeken vitt keresztül, a fő látványosság, szerinem, egy gyönyörű, óriási vízesés, ami külön élménnyel is szólgált, mert a helyenként nagyobb szél miatt, a vízesésnek csapódó levegő a lehulló víz egy részét vissza fújta, így az nem le, hanem felfelé vette az irányt, és mint hűsítő zuhany esett az arra járókra. Na, de szavakból csak nem lehet képet festeni, ezért a vizuális ábrázolás érdekében, íme pár kép :).

Amint a képek is mutatják lehetett lépcsőzni rendesen amit én egy percig se bántam.

Mivel bérelt autóval mentünk ezért még jobban furdalt a kíváncsiság, hogy milyen lehet már a „rossz” oldalon vezetni. (Igen, itt is angol stílusban tolják a közlekedést  J ). Itt a kocsik 98% automata váltós, ilyet se vezettem az előtt. Érdekes élmény, persze kapásból sikerült az ablaktörlővel indexelni :D. Annyira nem vészes, mint gondolja az ember, persze jobban kell figyelni.

Rengeteg lehetőség van strandolásra erre felé, szóval egyik nap egy másik strandra látogattunk el, kicsit távolabb a központtól. Itt olyan élményben volt részem ami a balatoni nyaralásokkor szóba se jöhet. Történt, hogy bent küzdöttünk a hullámokkal mikor bemondták a hangosba, hogy menjünk már kifelé a vízből, mert nem messze láttak egy cápát :) … így jó nevelt gyerekként szépen kikecmeregtünk a vízből. Ez a hír a szörfösöket nem igazán hatotta meg.